Két évvel az alapítás után elhunyt Oliva anya, a nővérek első általános elöljárója, és Anna Mariát választják a második elöljárónak. Ő volt az a tanítvány, aki legközelebb állt az alapító, örökségéhez és felelősséggel közvetítette az intézet szellemét, hogy növekedjen, de ugyanakkor hű maradjon a gyökerekhez. Sokáig maradt elöljáró, hiszen több alkalommal is megválasztották (1907-1919; 1922-1925; 1928-1968), és ő folyamatosan, megbízható tanúságot tett a szalézi lelkiségről és karizmáról.

Hangsúlyozta, hogy szíve teljes egészében az egyházé, nagy szeretettel fordult az Egyház az Eucharisztia és a papok iránt; nagy bizalma volt az isteni gondviselésben, tudatosan tanúskodott a Szentlélek erejéről és elfogadó volt minden élethelyzetben, különösen a szenvedés és a csapások idején. Mindig vidám volt és tele jósággal, kedvességével és családias viselkedésével mindenkit meghódított.1982. március 5-én hunyt el, 98 éves korában.